 |
| A hatéves Wesselényi. Illusztráció a család zsibói képtárából |
„Az árvízi hajós” –
minden bizonnyal ez az epitheton ornans
jut eszünkbe legelőször Wesselényi Miklós neve hallatán, Vörösmarty Mihály költeménye
nyomán. Amellett, hogy az 1838. márciusi pesti árvíz alatt írt naplóját
forgatva megrázóan szemléletes képet kapunk a katasztrófa sújtotta városról,
meghökkentő adatokkal találkozunk fáradhatatlan kitartásáról és kitűnő
állóképességéről. Ennek gyökerei – elsősorban a Wesselényi család zsibói
könyvtárának 1822-ben összeírt jegyzéke révén – egészen gyermekkoráig
visszavezethetők, mivel azok a művek, amelyek meghatározták neveltetésének
elveit, nagy hangsúlyt fektettek a gyermek testi nevelésére.
Nem csupán Vörösmarty
volt az, aki az irodalom eszköztárával felvértezve emléket kívánt állítani
Wesselényinek. A báró jellem- és életrajzának első közreadói, Kemény Zsigmond (A két Wesselényi, 1851) és Újfalvi
Sándor (Emlékiratok, 1854–1855) mindketten
személyesen ismerték őt, s közeli kapcsolatban álltak vele. Bár Újfalvi úgy
vélte, Kemény politikai jellemrajzában túl negatívan ábrázolta a bárót, mégis vannak
közös pontok a két műben, ilyen például az anekdoták felhasználása. Az
alábbiakban az egyik leghíresebb Wesselényiről szóló gyermekkori anekdota
hátterét szeretném megvilágítani, amellyel Kemény Zsigmond művében találkozunk.
