Szigorú büntetés vagy tudatos szülői cselekedet? – Egy újabb Wesselényi-anekdota háttere

Wesselényi Miklós báró levele -
 megírásakor kisgyermek volt még

A történészek kutatásaik során nemegyszer találkoznak olyan történetekkel, amelyek első látásra nehezen elfogadhatónak, meghökkentőnek tűnnek. A dilemmát szerencsés esetben feloldja egy-egy levéltári forrás, és sikerül megbizonyosodni arról, hogy a leírtaknak van-e valóságalapja. Blogunk olvasói egy korábbi bejegyzésből már megismerhettek egy Kemény Zsigmond által lejegyzett, Wesselényi Miklósról szóló anekdotát, s annak hátterébe is betekintést nyerhettek. Ez alkalommal egy másik történetet vizsgálunk meg, amely az erdélyi emlékíró, Újfalvi Sándor tollából maradt ránk.

Literatusok és írástudók – küzdelem a latinnal a magyar ajkú országban

Asztalnál író férfi. Ifj. Jan
Ekels festménye, 1784.

A magyar történelem széles körben ismert tényei közé tartozik, hogy hazánkban egészen a reformkor végéig (egész pontosan az 1844/II. törvénycikk november 13-i szentesítéséig) a latin volt a hivatalos államnyelv. A kései dátum a soknemzetiségű Habsburg-birodalom, illetve a nemkülönben soknemzetiségű Magyar Királyság ügyviteli nehézségeire és sajátosságaira vezethető vissza. Míg a 16-17. század folyamán a nyugati országokban (és általánosan az osztrák örökös tartományoktól nyugatra) egyre inkább háttérbe szorult a katolikus klérus nyelveként tekintett latin, hogy átadja a helyét az államigazgatásban és gazdaságszervezésben energikusan utat törő nemzeti nyelveknek, Magyarországon makacsul tartotta magát a régi szokás: az országgyűléseken latinul szónokoltak, a törvénykönyveket latinul írták, és a deák nyelv ismerete tudós és értékes emberré tehette a legalacsonyabb sorból származókat is.

"Minden gonosz gyökere" - a répacukor hódító útja

Korabeli német cukorsüveg

Andreas Sigismund Marggraf porosz gyógyszerész, kémikus 1747-ben tett felfedezése után új korszak vette kezdetét Európában. Bár ő ezt nem tudhatta, eredményeivel „háborút” indított el. A nádcukor és répacukor háborúját. Egy olyan küzdelem indult meg, melynek győztese teljesen átformálta a világ, de elsősorban Európa táplálkozáskultúráját. A cukor napjainkban is meghatározó élelmiszerként van jelen, megítélése azonban korszakonként változott, s jelenleg is számtalan tévhit terjed a nádcukor egészséges, s a répacukor káros hatásairól. De van-e egyáltalán különbség? Erre a kérdésre már Marggraf is megadta a választ.

A Kolozsvári Casino a reformkorban

Kőváry Endre:
Bölöni Farkas Sándor portréja

2016. február 24. és március 27. között tekinthették meg az érdeklődők a Kolozsvári Művészeti Múzeumban a Kolozsvári Casino portrégyűjteményének 9 restaurált darabját. A kiállítás különlegessége a képek hányatott sorsából fakadt. 1946-ban a kaszinó portréi az Erdélyi Múzeum Egyesület gondozásába kerültek, majd az egyesület 1950-ben történt megszüntetését követően a Kolozsvári Akadémiai Levéltárba, onnan pedig 1971-ben a Kolozsvári Művészeti Múzeumba helyezték őket. Pásztor Csenge Bíborka kurátor áldozatos munkája révén a portrék – többek között Kendeffy Ádám, Mikó Imre és Wesselényi Miklós képmása – sok évtizedes elzártság után kerülhettek ismét a nagyközönség elé. A kaszinó a 19. század második felében a portrékkal kívánt emléket állítani az alapítóknak és neves tagoknak, s a kiállítás egyúttal apropóval szolgált ahhoz is, hogy az intézmény története megelevenedhessen.