 |
| Kőváry Endre: Bölöni Farkas Sándor portréja |
2016. február 24. és március
27. között tekinthették meg az érdeklődők a Kolozsvári Művészeti Múzeumban a
Kolozsvári Casino portrégyűjteményének 9 restaurált darabját. A kiállítás
különlegessége a képek hányatott sorsából fakadt. 1946-ban a kaszinó portréi az
Erdélyi Múzeum Egyesület gondozásába kerültek, majd az egyesület 1950-ben
történt megszüntetését követően a Kolozsvári Akadémiai Levéltárba, onnan pedig
1971-ben a Kolozsvári Művészeti Múzeumba helyezték őket. Pásztor Csenge Bíborka
kurátor áldozatos munkája révén a portrék – többek között Kendeffy Ádám, Mikó
Imre és Wesselényi Miklós képmása – sok évtizedes elzártság után kerülhettek
ismét a nagyközönség elé. A kaszinó a 19. század második felében a portrékkal
kívánt emléket állítani az alapítóknak és neves tagoknak, s a kiállítás
egyúttal apropóval szolgált ahhoz is, hogy az intézmény története megelevenedhessen.
A kezdetek egészen
1828-ig vezethetők vissza, amikor Bölöni Farkas Sándor Kolozsváron először
kezdeményezte a kaszinó megalapítását. Vélhetően már augusztusban kellő számú
pártoló gyűlt össze, s Döbrentei Gábor nemcsak támogatásáról biztosította régi
barátja kezdeményezését, de mintaként elküldte Bölöninek a pesti kaszinó
alapszabályait is. A kezdeti időszakról keveset tudunk meg a forrásokból.
Bölöni Farkas Sándor egy olvasószobát rendezett be Luborics János
vendéglőjében, és gondoskodott a folyóiratok megrendeléséről is: 1828-ban 15
lapot járattak, s 1830-ban a 30 főt számláló tagság már külföldi lapokat is a
kezébe vehetett.
 |
| Vastagh György: Kendeffy Ádám portréja |
A kaszinó hivatalos
alakuló közgyűlésére 1833. január 13-án kerül sor. Az alapítók – Bölöni Farkas
Sándor, Bethlen János, Kendeffy Ádám, Bethlen Ádám, Mikes János és ifj. Bethlen
Pál – felhívásának köszönhetően már ekkor 173 tagja volt a társaságnak. Az
1833. évi alapszabály szerint ekkor már 35 folyóiratot járattak rendszeresen,
amelyek között magyar és német irodalmi, vadászati, erdészeti, kertészeti lapok
is voltak. A közösség legnépszerűbb alakja egyértelműen Bölöni Farkas Sándor
volt: 1835-ben a közgyűlés harmadik alkalommal is meg akarta választani
igazgatónak, annak ellenére is, hogy azt a szabályzat tiltotta. Nem csupán
Kolozsváron övezte megbecsülés: a Nagyenyedi Casino tiszteletbeli tagjává
választotta, s 1835. január 18-án a Közép-Szolnoki Casino egy ezüst
ivóserleggel jutalmazta őt Utazás
Észak-Amerikában című műve elismeréseként.
 |
| Pálik Béla: Mikó Imre képmása |
Bár Bölöni kaszinó
körüli munkájának elismertsége egyértelmű volt a tagok között, a közösség élete
nem volt mentes a konfliktusoktól, amelyek elsősorban a szabályzattal
kapcsolatban jelentkeztek. „Délután a
választottságnak gyűlése volt, melybe az actionariusok [részvényesek] nem
bocsáttattak be, melyért szívemből is haragudtam. Nem szeretem még egy rongyos
kaszinó választottságának tirannizmusa alatt nyögni” – olvashatjuk Gyulay Lajos
naplójában. Gyulay indulatos feljegyzése minden bizonnyal tükrözte a többség véleményét,
mivel az 1833. évi második közgyűlés módosította a szabályzatot, s megengedte,
hogy a kaszinó zökkenőmentes működéséért felelős választmány ülésein a tagok is
részt vehessenek, de nem szólhattak hozzá a napirendi pontokhoz. Egy másik
súrlódásra 1835. januári közgyűlésen kerül sor: Wesselényi Miklós azt
javasolta, hogy az erdélyi országgyűlés résztvevői részesüljenek kivételes
eljárásban, s titkos szavazás nélkül kapjanak tagságot. Gyulay Lajos
vezetésével a tagok elutasították a javaslatot, s „Vesselényi úgy megharagudott, hogy odahagyta a kaszinót, és azt
mondta, hogy többé a küszöbére sem fog lépni”. A közgyűlés végül a báró
indítványának első felét elfogadta, s a diéta résztvevői vendégként élhettek a
kaszinó által nyújtott lehetőségekkel, de nem kaptak alanyi jogon
tagságot.
Ahogy a Kolozsvári
Casino taglétszáma folyamatosan növekedett – 1836 augusztusában már 295 fő
szerepelt a névsorban –, anyagi helyzetük is egyre biztosabb alapokon nyugodott.
Bár a fenntartás költségei nem okoztak gondot, 1836-tól kezdve napirenden volt
a saját ingatlan vásárlásának gondolata. Erre azonban 1848-ig még nem
kerülhetett sor, s a kaszinó bérelt ingatlanokban – Kendeffy Ádám, Nussbaumer
József kolozsvári vendéglős és Wesselényi Ferenc kolozsvári házában – működött.
 |
| Az idős Wesselényi Ferenc |
A felhalmozott és
gondosan kamatoztatott pénzbeli tartalék mellett a kaszinó vagyonához tartozott
több értékes gyűjtemény is. Elsőként könyvtárukat hozták létre, amely a
részvényesek felajánlásának és a beszerzéseknek köszönhetően 1847-ben már 3216 példányból
állt. Ugyanebben az évben lehetővé tették a tagok számára a könyvkölcsönzést
is, ami alól kivételt képeztek a szótárak, a névtárak és a folyóiratok. A
jegyző mindennap délután 4 és 5 óra között állt az olvasók rendelkezésére, akik
egy hónapra kölcsönözhettek a bibliotékából. 1839 januárjában Gyulay Lajos
felajánlása révén létrejött az érmegyűjtemény, amelyben török, ókori római és
görög, valamint kora újkori erdélyi és kortárs külföldi érmék is helyet kaptak,
s ezeket a kaszinó termeiben kiállították. A kollekció a tagok felajánlásainak
köszönhetően 1848 februárjában 21 arany-, 709 ezüst- és 444 rézérmét
tartalmazott. A közgyűlés 1839-től Incze Mihályt, 1841-től pedig Bölöni Farkas
Sándort bízta meg az érmetár kurátori feladataival. Mindezek mellett egy 400
darabból álló ásványgyűjteménnyel, valamint egy pecsétgyűjteménnyel is
rendelkezett a Kolozsvári Casino. A termekben egy-egy alkalommal
különlegességek is felbukkantak. Az Erdélyi Híradó 1841. április 9-i száma
szerint „A’ casinoolvasó szobájában két
nagy fog, egy lábszár, egy forgó csont láthatók, mellyek nemes Doboka
vármegyében Ördögkuton találtattak. Geognostáink elefánt tetemnek tartják”.
A részvényesekkel
nemcsak a kaszinó névsorában, hanem egyéb kolozsvári kulturális vagy gazdasági
intézményekkel kapcsolatban is találkozunk. 1838. évi közgyűlési határozatuk
értelmében egy színházi páholy rendszeres bérlésével támogatták a kolozsvári
színjátszást. A Muzsikai Szorgalom Egyesület elnöki tisztét 1834-től Mikes
János, a Kolozsvári Casino egyik alapítója látta el, s a Templomi és Színházi
Társaság annak a Gyergyai Ferencnek a vezetésével jött létre, aki ekkor a
kaszinó jegyzője is volt. Az Erdélyi Gazdasági Egyesület alakuló ülését a
kaszinóban tartották, a támogatói ívet aláírók túlnyomó többségének nevét
megtaláljuk az 1842. évi kaszinói névsorban is: az egyesület vezetését ellátó
23 főből csak hárman nem voltak a Bölöni Farkas Sándor által létrehozott intézmény
tagjai.
Kárpáti Attila
István, doktorandusz
az
ELTE Történelemtudományi Doktori Iskola Művelődéstörténet Programjának
hallgatója
Források és ajánlott
irodalom
A képek forrása a Kolozsvári Művészeti
Múzeum digitális gyűjteménye:
A portrék történetéről Pásztor Csenge
Bíborka írása elérhető az alábbi oldalon: http://muvelodes.net/galeria/tobb-evtizedes-elzartsag-utan-elokerult-erdelyi-magyar-portrek
A Kolozsvári Casino évente két
alkalommal összeülő közgyűlésének jelentései az Erdélyi Híradóban jelentek meg.
100 év. A kolozsvári kaszinó évkönyve,
1933. Minerva Irodalmi és Nyomdai Műintézet
Részvénytársaság, Kolozsvár, 1933.
A
Kolozsvári Casino részvényesei névsora betű rendel ’s annak szabályai. Kolozsvár,
1842.
Bölöni Farkas Sándor: Utazás
Nyugat-Európában. Naplótöredék. Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2008.
Gyulay Lajos: Napló (1820–1848). Válogatta
és sajtó alá rendezte: Csetri Elek. Kriterion Kiadó, Kolozsvár, 2004.
Kárpáti Attila István: A Kolozsvári
Casino története az alapítástól 1848-ig. Korunk, 2016/11. sz. 76–82.
Kolozsvári Casino részvényesei névsora
betürendel, ’s annak szabályai. Kolozsvár, 1833.
Kovács
Emese: Muzsikai Conservatorium, Kolozsvár, 1837. (Erdélyi Tudományos Diákköri
Konferencia). Kolozsvár, 2006. http://etdk.adatbank.transindex.ro/pdf/zen_kovacs.pdf
Merza Gyula: Nemzeti Kaszinó
Kolozsvártt. Száz év története. Minerva Irodalmi és Nyomdai Műintézet
Részvénytársaság, Kolozsvár, 1940.
